(kerületi szakemberek)
Budapest, Róbert Károly körút 62.
1910-ben itt lakott Pál (Hungária körút) - vezetékneve nem ismert - aki betűöntőként kereste a kenyérre valót. Ezt a szakmát végleg halálra ítélte a számítástechnika rohamléptű fejlődése. A rendszerváltás után hazánkban is fokozatosan teret vesztettek az ólombetűs, elavult nyomdagépek. Vajon mi fán terem a betűöntés?
Bővebben:
Johann Gutenberg találmányának ötlete az aranyművességből eredt. Az ötvösök acélbélyegzőjük hegyén vésték ki - visszájában - az utóbb ércbe öntendő ábrát, ezt aztán a bélyegzőre mért ütéssel ólom- vagy réztáblába verték. Az így keletkezett matricába öntötték azután a pozitív domborműveket. Ez volt a betűmetszés alapja. A betűmetszők minden betűtípusból sok fokozatban (nagyságban) állítottak elő sorozatokat.
Nehezebb dolog volt a betűöntés. Gutenberg egy betűöntő műszert eszelt ki, melynek segítségével percenként 5-6 betűt lehetett készíteni. Ez a műszer volt az igazi újdonság, a többi kelléket - az egyes betűket, sajtót, festéket - más célok szolgálatában már korábban is használták. A betűk metszése és öntése megbecsült, ritka mesterség volt, Magyarországon alighanem egyedül Raphael Hoffhalter, a legképzettebb magyarországi nyomdász értett ehhez a 16. században. Ő Zürichben és Bécsben tanulta a betűmetszést, jónevű fa- és rézmetsző is volt.